Az 1982-es esztendőben újabb tragédiák rázták meg a Formula-1 világát, azonban ekkora egy-egy haláleset, vagy súlyos baleset már sokak számára - ha elfogadhatatlan is - de megszokott volt.

Az 1982-es évadot követően azonban szerencsésebb fordulatot vett a száguldó cirkusz világa, s egyre kevesebb áldozatot követelt a száguldás. Elio de Angelis 1986-ben bekövetkezett halála árnyékot vetett az újkor Formula-1-ére, míg az évek során felállított illúziók 1994 tavaszán szertefoszlottak, amikor az Imolában megrendezésre került verseny a világbajnokság történetének egyik legismertebb és az egyik legszomorúbb hétvégéjévé vált.

1982-ben a Ferrari egy teljesen új autóval állt rajthoz, ahol az 1,5 literes, hat hengeres motor mellett az új aerodinamikai elemek is arról árulkodtak, hogy a csapat ismét harcba szállhat a világbajnoki cím megszerzésért. Szinte már érezték a siker ízét, azonban a sors máshogyan akarta.

Niki Lauda két év kihagyást követően ismét feltűnt a versenypályákon, a McLaren csapat színeiben. A Williams csapat színeiben versenyző Keke Rosberg mindössze egyetlen győzelmet szerzett az évad során, azonban ez a diadal elegendő volt a világbajnoki cím elnyeréséhez. Lauda számára az évad elején nem nagyon termett babér, aki öt egymást követő verseny során egyetlen pontot sem szerzett.

Az évad elő futamát megelőzően, mint mindig most is nagy izgalmakkal várták az erőviszonyok alakulását. A kulisszák mögött eközben éles viták dúltak. Kyalamiban a pilóták sztrájkolni kezdtek, mivel nem akarták elfogadni a FISA által bevezetett és a FOCA által jóváhagyott új szabályt, amelynek értelmében a Formula-1-ben való szerepléshez egy úgynevezett szuperlicensz szükségeltetik. A pilóták a licensz aláírásával egyben elfogadták a szabályokat, míg egy súlyos baleset vagy haláleset esetén nem volt lehetőség a kártérítésre. Lauda és Pironi bojkottálták az első edzést. Az 1982. január 23-án megrendezésre került versenyen Alain Prost egy Renault-Turbo volánjánál győzedelmeskedett, azonban a megmérettetést követően a FISA úgy határozott, hogy a sztrájkban rést vett pilótáktól bevonja a szuperlicenszét. A bojkott kezdeményezői ellen bírságot szabtak ki. A versenyistállók kiálltak versenyzőik mellett, így néhányan önszándékból vonultak az FIA bírósága elé, amelynek eredményeként a kiszabott bírság kifizetésére kötelezték őket, azonban szerzet pontjaikat megtarthatták.

A márciusi Brazil Nagydíj újabb vihart kavart. Nelson Piquet Keke Rosberggel folytatott az első helyért küzdelmét követően a Renault és a Ferrari megóvták ezen eredményt. Ennek hátterében a Brabham és a Williams csapatok víztartálya állt, amely a fékek hűtését szolgálta. A negyven literes tankot a felvezető kért követően leengedték, így egy negyven kilogrammal könnyebb autóval vettek részt a küzdelemben. A könnyebb össztömegnek köszönhetően kényedén fel tudták venni harcot a Ferrari és a Renault ellen. Mivel a szabályok értelmében engedélyezve volt a hűtőfolyadék utántöltése, és versenybírák sem találtak semmi szabályelleneset, így a végleges döntés még váratott magára.

Az Amerikai Nagydíjon úgy rajtolt el a mezőny, hogy még nem tudták, a valóságban ki nyerte a brazil futamot. A Long Beach-en megrendezésre került versenyen Niki Lauda győzedelmeskedett. Hamarosan a döntés is megszületett a Brazil Nagydíj kapcsán, amelynek értelmében Rosberg és Piquet eredményeit törölték, így Alain Prost a zöld asztalnál egy újabb győzelemmel lett gazdagabb.

Az Imolában rendezett Nagydíjat a Brabham, Williams, Arrows, Ensign, Lotus, Fittipaldi, McLaren, March, Talbot, Theodore és Ligier csapatok bojkottálták. A mezőnyt így tizennégy autóval indították útjára, amely a kevés induló ellenére is megőrizte világbajnoki státuszát.

A futam során a Renault versenyzőinek kiesését követően Gilles Villeneuve vette át a vezetést, csapattársa Didier Pironi előtt. A Ferrari alakulata lassításra utasította versenyzőit, amelynek Pironi azonban nem tett eleget, majd megelőzte csapattársát. A kanadai versenyző soha többet egyetlen szót sem váltott vele.

A megmozdulás nem hozta meg a várt eredményeket, Piquet és Rosberg nem kapták vissza pontjaikat.

Zolderben ismét teljes volt a mezőny, mivel a szponzorok a mozgó reklámért fizettek, s nem a garázsban parkoló autókon látható reklámfelületekért.

Pironi többször próbálkozott tisztázni Villeneuve-vel az ügyet, ahonnan a Belga Nagydíj edzését követően erre már nem volt lehetősége. Az időmérőn Villeneuve be akarta bizonyítani, hogy ki az úr a Ferrari háztáján, így nyolc perccel az edzés végét megelőzően a 27-es rajtszámú autó még egyszer feltűnt a versenypályán, amikor Villeneuve autója előtt hirtelen felbukkant Jochen Mass, aki utat adva gyorsabb társnak lehúzódott a pályáról. A két versenyző azonos ívet választott, ami Gilles Villeneuve életébe került. AZ ütközés hatására autója a magasba repült, majd az első ütközés hatására a pilóta kirepült a Ferrariból, majd biztonsági korlátba csapódva ért véget fedi pályafutása. A kiváló tehetség halála megrázta Formula-1 mezőnyét. Niki Lauda: "Soha nem a pontokért küzdött, számára csupán a győzelem volt a fontos."

Június 13-án Kanadában bőgtek fel a versenyautók motorjai. Pironi számára balszerencsésen kezdődött a futam, mivel autója a rajtnál lefulladt, aki felemelte kezét, hogy figyelmeztesse mögötte álló társait. Az utolsó sorból rajtoló Ricardo Paletti azonban ennek ellenére belerohant az akadályba százötven kilométeres óránkénti sebességgel. A második versenyén rajtoló pilóta elvesztette eszméletét, így nem tudta magát kiszabadítani az égő autóból. A mentés követően még két óráig küzdöttek az életéért, amelyet azonban már nem lehetett megmenteni. Pironi hamar túltette magát az történteken, a Holland Nagydíjon már ismét felállhatott a dobogó legmagasabb fokára. A Ferrari Villeneuve helyére Patrick Tambay-t szerződtette, aki a nyolcadik helyen végzett Zandvoortban, míg a következő megmérettetésen harmadikként intette le a kockás zászló. A Francia Nagydíj a franciák versenye volt, ahol négy hazai versenyző ért elsőként célba. A futamot követően Didier Pironi állt a világbajnoki összesítés élén, azonban még számos versenyzőnek meg volt az esélye arra, hogy elvegyék elsőségét. A Német Nagydíjon Tambay diadalmaskodott, Dijon Keke Rosberg egy minden eldöntő győzelmet szerezett, átvette a vezetést a ranglistán.

Már csak két futam volt hátra az idényből, amelyek René Arnoux és Michele Alboreto győzelmével zárultak. Az évadzárón Keke Rosberg ötödikként zárta a futamot, azonban az összesítésben megőrizte elsőségét. A Formula-1 történetében így elsőször nyert egy versenyző egy győzelemmel világbajnoki címet.