Az 1979-es esztendő sikerein felbuzdulva a Ferrarinál arra számítottak, hogy ebben az évadban is sikerül megismételni teljesítményüket, azonban 1980-ban a Ferrari versenyzői egyszer sem állhattak fel a dobogó legmagasabb fokára.

A világbajnoki cím megszerzése nehéz feladatnak bizonyult Alan Jones számára, különösen azt követően, hogy az Imolában megrendezésre került Olasz Nagydíjon Jack Brabham győzedelmeskedett, s így két futammal az idény vége előtt átvette a vezetést a világbajnokságban.

Jones az Amerikai Nagydíjon összeütközött az Alfa Romeo versenyzőjével, míg Monte Carlóban Didier Pironit üldözte, azonban a csata a differenciálmű meghibásodásához vezetett. Pironi, aki újoncként indult a bajnokságban Guy Ligier csapatában, s aki Zolderben egy győzelmet könyvelhetett el magának, nem sokkal később a szalagkorlátnak csapódott, miután a hajtómű felmondta a szolgálatot. A Monacói hercegségben rendezett futamot végül Carlos Reutemann nyerte, akit Clay Regazzoni helyére szerződtetett az alakulat. Regazzoni legközelebb csak 1985-ben tűnt fel újra versenypályákon, egy tolószékben. "Nem kell, hogy sajnáljanak, nem kell velem együtt érezni már nem vagyok csalódott." - jelentette ki a pilóta.

A FOCA és Bernie Ecclestone, illetve a FISA és Jean-Marie Balestre között a kulisszák mögött is komoly küzdelmek folytak. Balestre az 1981-ben esztendőre tervezte a mobilizálható védőkorlátok használatának megtiltását. A FOCA számos brit konstruktőrrel lépett egyezségre annak érdekében, hogy legyőzhessék a többi versenyistállót. Az első nagyobb nézeteltérés akkor alakult ki, amikor a brit csapatok versenyzői nem vettek részt Zolderben és Monte Carlóban a pilóták konferenciáján, ezért a FISA pénzbírsággal, s a Spanyol Nagydíjtól való eltiltással sújtotta az érintetteket. A futam rendezői és Ecclestone jó kapcsolatban álltak, így a FOCA engedélyezte az eltiltott pilóták indulását. Válaszul a FISA törölte verseny világbajnoki státuszát. Az Alfa Romeo, Ferrari és Renault csapatok elhagyták Spanyolországot, míg június 1-én a FOCA csapatok, az Arrows, ATS, Brabham, Ensign, Fittipaldi, Ligier, Lotus, McLaren, Osella, Theodora-Shadow, Tyrrell és Williams rajthoz álltak, amely "ízelítőként" szolgált a FOCA egyéni világbajnokságára. A Francia Nagydíjat megelőzően a FOCA hatalmas pénzbírságot fizetett.

Augusztus 1-én nyolc nappal a harminchatodik születésnapja előtt Patrick Depailler halálos balesetet szenvedett Hockenheimban a versenyautó tesztelése közben. Patrick Depailler az 1972-es évben a Forma-2-ben európabajnoki címet szerzett, amivel lehetősége nyílt két futam erejéig a Formula-1-ben is megmutatni tehetségét. Szerencsés embernek tartották, egy sárkányrepülővel és egy motorral elszenvedett balesetet is túlélt. 1974-ben a Tyrrellhez szerződött, Svédországban megszerzett a Pole Position-t, a következő versenyen ő teljesítette a leggyorsabb kört, amit egy második helyezés követett. Első győzelmét az 1978-as Monaco-ban megrendezésre került Nagydíjon szerezte meg.
Ezt a teljesítményét az 1979-es Spanyol Nagydíjon sikerült megismételnie, amikor szintén elsőként haladt át a célvonalon. 1980 augusztusában Hockenheimban, a Német Nagydíjat megelőzően Depailler egy új titánfelfüggesztést tesztelt az Alfa Romeo-n. Lassítás nélkül érkezett meg az egyik balos kanyarba, amelyből kisodródott és védőkorlátnak ütközött 260 kilométeres óránkénti sebességgel. A szalagkorlátot átszakítva az az mögött elhelyezett összetekert drótkerítésnek ütközött (amelyet a néhány héttel későbbi Német Nagydíjra készültek elhelyezni) ami a halálát okozta. A baleset okát sokáig találgatták, de feltételezhető, hogy többszörös emberi mulasztás történt. A versenyző halála újabb vitákat váltott ki, hogy Alfa Romeo feleős-e a történetért, akik egy a pálya viszontagságaihoz nem megfelelően szerelt felfüggesztés-elem vezetett-e a tragédiához. Jody Scheckter három héttel korábban belejelentette, hogy évad végén visszavonul, mivel a kanyarok gyorsasága túl nagy kockázatot jelentett.

Az évad utolsó két tengerentúli futamát megelőzően, az Imolában megrendezésre került futamot követően, 54:53-ra Nelson Piquet vezetett Alan Jones előtt a világbajnoki összetettben. Jonest már csak egy győzelem választotta el attól, hogy az évad második felében negyedszerre is maximális pontszámot szerezhessen. Montrealban már úgy állt rajthoz, hogy egy győzelem esetén, világbajnokként távozhat Kanadából, amennyiben Piquet a negyediknél rosszabb pozícióban ér célba. Fordított esetben Nelson Piquet még nem biztosította volna be bajnoki címét. Jody Scheckternek nem sikerült kvalifikálnia magát a versenyre, először pályafutása során. A futamon egy 19 esztendős pilóta is részt vett, Mike Thackwell, aki legfiatalabb Formula-1-es versenyző volt. A bemutatkozó futam hamar véget ért a pilóta számára, mivel az első körben tömegkarambol történt. Jones előnye az S-kanyart követően igen csekély volt Piquettel szemben. Az ausztrál pilóta szintén az ideális ívre kormányozta autóját, így összeütköztek. Piquet a szalagkorlátnak csapódott, míg Jones folytatta a küzdelmet, mögötte még hat autó csattant. A versenyt félbeszakították, Piquet a tartalékautóval indult, aki ennek ellenére közel tíz másodperccel vezetett Jones előtt, amikor a hetven körös megmérettetés huszonnegyedik körében a Cosworth motor megadta magát. Piquet nem volt csalódott, hogy nem sikerült VB címet nyernie: "Szívesen megnyertem volna a bajnoki címet, de még 1981-ig tart a három éves szerződésem Bernie Ecclestonnal. Ha már most bajnoki címet nyertem volna, már nem is tudnák pénzt keresni. Amennyiben a következő évben bajnok leszek, érdekesen alakulhatnak majd a következő évre szóló tárgyalások." Alan Jones megnyerte a futamot és egyben a világbajnoki címet is.

Az év mérlege nem volt túl fényes a pilótákat illetően. Partick Depailler meghalt, Clay Regazzoni tolószékbe került, Jody Scheckter visszavonult.