Scheckter három évet töltött a Tyrrell csapatnál, amikor az 1977-es évadra a Walter Wolf Racing színeiben folytatta pályafutását. James Hunt és Jochen Mass továbbra is a McLaren versenyistállót képviselték, az új M23-mal.

Reutemann még 1976 végén elhagyta a Brabham-et, és a Ferrarihoz szerződött. A Tyrrell-nél Scheckter helyére Peterson került, Watson a Brabham-nél írt alá, ahol Reutermann megüresedett helyét töltötte be. Chapman egy új autóval állt elő, mely oldalsó leszorító szárnyakkal rendelkezett.

Az évad első versenyén, az Argentin Nagydíjon Watson vezette a mezőnyt az új, és gyorsabb Brabham-Alfa-val, amíg autója fel nem adta a szolgálatot. Csapattársa Carlos Pace és Hunt ezután felváltva haladtak az első helyen, a győzelmet végül Jody Scheckter szerezte meg a Walter Wolf volánjánál.

A Brazil Nagydíj első hat körében José Carlos Pace uralta a mezőnyt, majd James Hunt tört az élre. Reutemann nem hagyta annyiban Hunt elsőségét, aki egyre közelebb került a McLaren versenyzőjéhez, s a huszonharmadik körben elhaladt mellette. Kyalami-ban Lauda első sikerét ünnepelhette a balesete óta.

A versenyt azonban beárnyékolta egy tragikus baleset, amelyben egy pályaőr és Tom Pryce is életét veszette. Pryce 1974-ben egy remek Formula-3-as karriert követően került a Formula-1-be, a Shadow csapathoz. Elejétől fogva megmutatta, hogy természetéből adódóan gyors versenyző. Második versenyét már a második sorból kezdhette. Az 1975-ös év elején megnyerte a Race of Champions-t Brands Hatch-ben, ami ugyan nem tartozott a világbajnoki sorozathoz, de nagy elismerést vívott ki vele. Az Angol Nagydíjon az első helyre kvalifikálta magát, és a Német-illetve Osztrák Nagydíjakon remek teljesítményt nyújtott. Anyagi nehézségek hátráltak az előbbre jutását 1976-ban, de 1977-ben egy új szponzor újabb esélyt jelentett. A Dél-Afrikában megrendezésre került versenyen, Renzo Zorzi a pálya bal oldalára parkolta le autóját, miután abból a benzinvezeték leszakadását követően lángok csaptak fel. Az egyik pályaőr (Jansen van Vuuren) egy tűzoltó készülékkel a segítségére sietett, és keresztbe átszaladt a pályán, éppen akkor érkezett meg Pryce a rajt-célegyenesbe 270 kilométeres óránkénti sebességgel.
Az ütközés már elkerülhetetlen volt. A pályaőr azonnal életét vesztette, a tűzoltó készülék eltalálta Pryce-t, ami a pilóta halálát okozat. Mire az autó Jaques Laffite autójának ütközve megállt, a pilóta már halott volt. Laffite könnyebb sérülésekkel úszta meg a katasztrófát.

A következő futam előtt Pace repülőgép-szerencsétlenségben vesztette életét.

A Long Beach-i versenyen a Scheckter hetvenhat körön keresztül állt a mezőny élén, míg egy defekt miatt fel kellett adnia a küzdelmet. Andretti Lotus 78 volánjánál megszerezte az első győzelmét, amit Spanyolországban egy újabb diadal követett. Scheckter Monacóban az 1977-es évad második futamgyőzelmét ünnepelhette, ami egyben a Cosworth DFV századik győzelme is volt. A Belgium-i eső-futamon Nilsson diadalmaskodott.

A olyan márkáknak mint az Alfa Romeo-nak és a Ferrari-nak jelentős szerepe volt az autóversenyzés történetében; a Ferrari a világbajnoki sorozat kezdete óta a mai napig részt vesz a bajnokságban. A Renault döntése, miszerint 1977-től ők is jelen kívánnak lenni a futamokon, kockázatos volt figyelembe véve azt a tényt, hogy a konkurens csapatok 3 literes szívómotorral állnak rajthoz, szemben a Benetton 1,5-literes turbó motorjaival. A 3 literes szabályok bevezetése óta (1966) egy egyenértékűségi szabály értelmében az 1,5-literes turbómotorral meghajtott autók is részt vehettek a bajnokságban. Első versenyükön, az 1977-es Angol Nagydíjon Jean-Pierre Jabouille ült az RS01 volánjánál. A Formula-1-ben való jobb szereplést hátráltatta, hogy a világbajnoki sorozattal egy időben készültek sportautó-versenyekre, valamint a Le Mans-i 24 órás versenyre. Amikor ezt elérték, már több figyelmet tudtak szentelni az F1-es szereplésnek.

Hunt Silverstone-ban a Watsonnal vívott párharcból győztesként került ki. Hockenheim-ban Lauda megszerezte a Goodyear századik győzelmét. Az Osztrák Nagydíjon ismét nedves aszfalton versenyeztek a pilóták; ahol ezúttal Alan Jones (Shadow) ünnepelhette első sikerét.

A nyár folyamán rendezett Nagydíjak során a Cosworth motorokkal problémák voltak; Andrettinél egymás után négyszer mondta föl a szolgálatot, valamint Hunt és Scheckter helyzetét is megnehezítette. Ez alatt Lauda újra csendesen gyűjtögette a világbajnoki pontokat, és megnyerte a Holland Nagydíjat is. Andretti autója Monza-ban kitartott a verseny végéig, aki így egy megérdemelt győzelmet szerzett a Lotusnak. Watkins Glenn-ben Hunt újabb győzelmet szerzett, miután Stuck kiesett a versenyből. Niki Lauda negyedik helyezésért kapott pontjainak száma elegendő volt a világbajnoki cím megszerzéséhez, azonban ezek után elhagyta a csapatot.

A szezonból két verseny volt hátra, a Kanada és Japán Nagydíj. A Mosportban megrendezésre került futamot Scheckter nyerte, miután Mass csapattársát letolta a pályáról. Hunt egy győzelemmel zárta az évadot Japánban, sikerét azonban egy tragédia árnyékolta be. A verseny során azonban két néző életét vesztette, amikor Peterson valamint az új Ferrari pilóta összeütköztek, és az autó átszakította a védőkorlátot.