A 76-os évadban a szaksajtó mellett a bulvárlapokban is egyre gyakrabban számoltak be az F1 történéseiről, s ezáltal a sportág is népszerűbbé vált. 77-ben egy új időszámítás vette kezdetét, amikor a Renault turbófeltöltővel szerelt autójával állt rajthoz.

Akárcsak 1974-ben, ebben az esztendőben is Emerson Fittipaldi állt a történések középpontjában, aki két év után elhagyta a McLaren-t, és fivére csapatánál a Copersucar-nál folytatta pályafutását. Lord Hesketh alakulata ugyan versenyképesnek bizonyult, azonban mégis úgy határozott, hogy kiszáll a versenysorozatból, így Hunt a McLaren-hez igazolt. A Ferrari, Shadow, Brabham és Tyrrell csapatoknál nem történt változás a versenyzőket illetően, míg az autók nagy módosításokon mentek keresztül. A Brabham Alfa, a Tyrrell a P34-es motorokat épített autójába, s Chapman is új autókat tervezett. Ickx a Wolf-Williams-hez szerződött, így Lotus-nál összevisszaság uralkodott.

Az első futamon Peterson Andretti csapattársaként állt rajthoz, azonban egyikük sem volt biztos abban, hogy a továbbiakban is maradnak a Lotus versenyistállónál. Helyzetüket a verseny során történt ütközésük sem könnyítette meg. Lauda egy győzelemmel kezdte a szezont, majd végig meghatározó szerepet játszott. A Pole Positionról induló Hunt egy baleset miatt kényszerült feladni a küzdelmet.

Hunt Kyalami-ban ismét az első rajtkockából indulhatott, azonban a győzelmet újból Lauda szerezte meg. Peterson elhagyta a Lotust, és a March-nál folytatta a versenyzést, aki a tizenötödik körben történt baleset miatt nem tudta befejezni első versenyét új csapata színeiben.

A Formula-1-es sorozat egy izgalmas futammal bővült, amelynek helyszíne a Nyugat-Amerikai Long Beach volt. A Ferrari versenyzője Ragazzoni az első rajtkockából indulva győzelemmel zárta a megmérettetést. Lauda második helyének köszönhetően a Ferrari elégetten hagyhatta el Amerikát. A városi pálya újdonsággal szolgált, így Bernie Ecclestone már a Moszkvai illetve a Párizsi versenyek terveit szövögette.

Az első európai helyszín Spanyolország, Jarama volt, ahol ismét Hunt játszotta a főszerepet. Monacóban és Belgiumban fordult a kocka Lauda győzött, míg Hunt-nak nem sikerült pontot szereznie. Svédországban Scheckter és Depailler kettős győzelmet szereztek a Tyrrell-nek.

A szerencse Paul Ricard-ban Hunt oldalán állt; a Ferrari kiesése után könnyedén nyerte a futamot. Brands Hatch-ben Lauda revansot vett, s az első rajtkockából indulva megnyerte a Brit Nagydíjat.

Németországban Lauda súlyos égési sérüléseket szenvedett, s míg sokan az osztrák pilóta életéért aggódtak, Hunt megnyerte a futamot.
Niki Lauda csodával határos módon túlélte a balesetet, így hazai futamát és a Holland Nagydíjat ki kellett hagynia. Ezen idő alatt Hunt folytatta a pontszerzést, azonban Monzában Lauda már újra rajthoz állt. A versenyt Peterson (March) nyerte, Lauda negyedik lett. Így az utolsó verseny előtt Hunt három ponttal volt lemaradva Lauda-tól.

Az 1976-os szezon utolsó versenyén James Hunt-nak négy pontra volt szüksége, hogy megnyerje a világbajnokságot Niki Lauda-val szemben. Hunt helyzetét azonban Lauda már az első kör után megkönnyítette azzal, hogy a nem megfelelő körülményekre hivatkozva -mondván, hogy túl veszélyes ilyen látási viszonyok mellett a feladta a küzdelmet. Lauda a Német Nagydíj során súlyos balesetet szenvedett, ezért bármennyire is fontos volt számára a világbajnokság, úgy gondolta nem teszi kockára életét.

Hunt jobb pozícióból vághatott neki a hetvenhárom körös megmérettetésnek, mint Lauda, és már a rajtnál sikerült az élre törnie; ő volt egyetlen pilóta, aki valóban látta merre is megy.
Hunt kitűnően versenyzett, és kivédte Brambilla (March) támadását is, majd a pálya felszáradása után úgy tűnt, sikerül a saját javára eldöntenie a világbajnokságot. Nem sokkal később azonban problémái adódtak a gumikkal, így Depailler (Tyrrell) és Andretti (Lotus) is megelőzték. A harmadik hely, még éppen elegendő pontszámot hozott volna a világbajnoki cím megszerzéséhez.

Az előtte álló feladat nem volt könnyű. A gumik rossz állapotban voltak, és arra várt, hogy behívják a boxba kereket cserélni, azonban ez csak körökkel később következett be. Amikor visszaérkezett a pályára az ötödik helyen volt, és a versenyből is még öt kör volt hátra. A Ferrarinál eközben már Lauda világbajnoki címét ünnepelték.

Hunt-nak ekkor sikerült megelőznie Alan Jones-t, valamint Clay Regazzoni-t, azonban kapcsolata megszakadt a box-szal, így nem tudta hányadik helyen van. Feltett szándéka volt, hogy Depailler-t is megelőzze. Andretti, aki időközben mindenkit lekörözött, a saját tempójában haladhatott, kímélve ezzel a gumikat.

Hunt igyekeztében figyelmen kívül hagyta a helyezéseket mutató táblát, így amikor harmadikként haladt át a célvonalon még nem is sejtette, hogy világbajnok lett. Amikor kiszállt az autójából mérgesen szidni kezdte Teddy Mayer-t, a csapat vezetőjét, a lehetetlen boxkiállás miatt.

Annyira mérges volt, hogy észre sem vette a körülötte lévő boldog arcokat, csak amikor egy szurkoló gratulált neki a világbajnoki címhez vált világossá számára, hogy teljesítményével világbajnokságot nyert.