Jack Brabham 126 Formula-1-es futam, és három világbajnoki címet követően visszavonult a versenyzéstől. Saját csapatot alapított, ahová Graham Hill is leszerződött. A March anyagi okokból arra kényszerült, hogy megváljon főbb versenyzőitől.

Schiffert a BRM-hez igazolt Rodriguez mellé, mialatt Cris Amon a sikeresnek ígérkező Marta-Simca versenyistállónál folytatta pályafutását.

Mario Andretti a Ferrarinál Ickx, valamint Regazzoni csapattársa lett. Egyes csapattulajdonosok (Mosley, Rees és Herd) „bérbe adták” autóikat a tehetősebb pilótáknak, ennek köszönhetően öt új versenyző; Alex Soler-Roig, Skip Barber, Nanni Galli, Mike Beuttler és Niki Lauda is megjelent a Formula-1 mezőnyében. Andrea de Adamich az egész esztendőben az Alfa Romeo támogatását élvezte.

A BRM versenyistálló számára szomorú hírrel kezdődött az évad. Ignatio Giunti január 10-én a Ferrari 312 sportautójának tesztelésekor életét vesztette. Az esetért Jean-Pierre Beltoise-t tették felelőssé, akinek szuperlicenszét szeptember 9-ig visszavonták. A január 24-én megrendezésre került Argentin Nagydíjon Rolf Stommelen győzedelmeskedett, elért eredményét azonban nem vették figyelembe a végelszámolásnál. Stommelennek komoly nézeteltérései voltak a csapattal, így szóba került az is, hogy menesztik a német versenyzőt.

Kyalamiban a nagy abroncsgyártó vállalat, a Goodyear bordázatlan gumikkal látta el a csapatokat, azonban hamarosan a Firestone is az úgynevezett Slick gumikat bocsátott a versenyistállók rendelkezésére. A Dél-Afrikai Nagydíjon Mario Andretti győzedelmeskedett, valamint megnyerte a Kaliforniában megrendezésre került Questor GP-t, míg Clay Regazzoni a Race of Champions elnevezésű megmérettetésen vitte el a pálmát.

Április 18-án Barcelonában bőgtek fel a versenyautók motorjai, ahol Jackie Stewart a Tyrrell-Cosworth volánjánál győzedelmeskedett. Monte Carloban Jackie Stewart a Pole Positionról indulva rajt-cél győzelmet szerzett, a második helyet Ronnie Peterson szerezte meg, akinek teljesen mindegy volt, hogy milyen autó áll a rendelkezésére, midig megpróbálta a legtöbbet kihozni belőle. Ő volt az 1971-es esztendő felfedezettje, mialatt Jacky Ickxs számára nagy csalódást hozott az idény. Mindössze egy győzelmet szerzett Zandvoortban, ahol hatalmas csatát vívott Pedro Rodriguez-zel. Az eső áztatta pályán a Firestone abroncsok jobban üzemeltek, mint a Goodyear papucsok. A négy kerék meghajtású, Lotus 65B-t Dave Walker vezette, aki a huszonkettedik rajtpozícióból indulva öt kör alatt a tizedik helyre jött fel, azonban amikor Graham Hillt próbálta megelőzni, kicsúszott a pályáról. Chapman ezt követően a Lotus 72 megépítésére összpontosított, amely az 1971-es esztendőben nem volt versenyképes.

A Francia Nagydíjat ezúttal a Paul-Richard-i versenypályán rendezték, ahol Steward és Cevert értek első-illetve másodikként célba.

Pedro Rodriguez júliusban egy Nürnberg közeli versenypályán, a Norisringen halálos balesetet szenvedett. Amikor az élre kívánt törni, egy lassan haladó autó egy fához szorította. A Ferrari 512M lángra lobbant, s nem sokkal azt követően, hogy kiszabadították autójából, belehalt sérüléseibe. Egy igen bátor pilótát veszített el a sportvilág. Az 1962-ben elhunyt Ricardo Rodriguez testvére, Pedro a hosszúpályás versenyeket kedvelte, 1963 és 1965 között a Mexikó-illetve az USA Nagydíjakon állt rajtoz. Őt és testvérét tehetős szüleik egészen fiatal koruk óta nagy teljesítményű autókkal kényeztették. Már a Forma-1-ben való szereplése előtt is bebizonyította tehetségét, több előkelő helyet szerezve, majd a Formula-1-ben való szereplése alatt számos győzelemmel szerzet hazájának büszkeséget. Kabalája, egy vadászsíp minden versenyén nála volt, azon a bizonyos júliusi napon is, amikor életét vesztette.

Nagy riválisa, Jo Schiffert mindössze három héttel élte túl őt. Schiffertet megbízható és gyors pilótának tartották, már a pályafutása elején. Néhány korabeli versenyzőtársához hasonlóan ő is nagy sikereket ért el sportautó kategóriában. Forma-1-es pályafutása 1962-ben kezdődött a Lotus csapatnál, első győzelmét hat évvel később az Angol Nagydíjon szerezte meg egy Lotus-Ford volánjánál. Elmondása szerint ez volt az első versenyképes autó, amellyel Forma-1-es pályafutása során versenyzett. Az 1971-es évadban Ausztriában egy újabb győzelmet szerzett. A Brands Hatchben megrendezésre került a versenyen Schiffert autója technikai okokból kicsúszott, a pilóta bent égett a BRM roncsaiba.

Steward Silverstone-ban egy újabb győzelemmel lett gazdagabb, a Nürburgringen ismételten Cevert előtt ért célba, megismételve ezzel 1969-es teljesítményét. Siffert Ausztriai, valamint Peter Gethin Monzai győzelmével e BRM-nek sikerült revansot vennie. Niki Lauda első versenyén nem kellett nagy feltűnést, mialatt úgy látszott, hogy Amon (Matra-Simca) végre megszerzi első győzelmét, azonban az utolsó körökben egy néző tévedésből eltérítette, így hatodik lett. A Monza-i versenypályán nem volt szokatlan esemény, hogy akár tíz versenyző is a vezető pozícióért küzdött.

Az 1971-ben megrendezésre került Olasz Nagydíj az egyik talán legizgalmasabb ilyen versenyek közé tartozott. Ezen a versenyen szerezte meg Peter Gethin egyetlen győzelmét. A tizenegyedik rajtpozícióról indult, ahonnan a mai körülmények között szinte elképzelhetetlen a győzelem. A mezőny annyira szoros volt, hogy Gethin és a Pole Postion-ról rajtoló Amon között alig több mint egy másodperces különbség volt. A negyedik sorból induló Clay Regazzoni (Ferrari) az első kör végén, már a mezőny élére került. A verseny során egymást felváltva nem kevesebb mint 15 autó vezetett.

A negyedik körben Ronnie Peterson (March) megelőzte a Ferrarit, amivel átvette a vezetést. Jackie Stewart (Tyrrell) és Jo Siffert is lehagyták a Ferrarit, így a kör végére Regazzoni negyedik volt. Peterson-nak négy körül keresztül sikerült megtartania vezető pozícióját, mialatt a tizedik helyről rajtoló François Cevert, Stewart csapattársa az ötödik helyre hozta fel autóját. Ekkor Jacky Ickx, és a két BRM-pilóta Dan Ganley és Peter Gethin előtt autózott. Amon motorja túlmelegedett, ennek következtében visszaesett a kilencedik helyre. Peterson visszaszerezte az első helyet Stewarttól, akit először Regazzoni, majd Cevert is megelőzött. Az élen továbbra is felváltva vezettek a pilóták, és az élmezőnytől hátrébb levő csoportra szintén ez volt jellemző. A verseny negyedén túlvoltak a pilóták, amikor a két Ferrari és Stewart már kiestek a versenyből, azután megoszlott a mezőny: az élen haladó három versenyzőtől (Peterson, Cevert, Hailwood) nyolc másodperccel volt lemaradva Gurney, Siffert és Amon csoportjától. Hamarosan elkezdtek felzárkózni az él-csoporthoz; a fél távolság megtételekor először Hailwood majd Siffert vette át a vezetést. Amon, aki Peterson, Cevert és Hailwood mögött volt, a 27. körben megelőzte őket. Ekkor még 18 kör volt hátra. Az egyenesekben a Matra igen gyors volt, és már-már azt gondolták, hogy végre sikerül nyernie. Chris Amon még hét körön keresztül vezetett, azonban a nem sokkal a cél előtt visszaesett. Gethin felzárkózott az élcsoporthoz. A nézők felugrottak helyükről, amikor Peterson Cevert, Hailwood és Gethin előtt kezdte meg az utolsó kört. A Lesmo-kanyarban Cevert vette át a vezetést, Gethin akkor a harmadik helyen volt. A Parabolica-kanyarhoz érve áthajtva a pázsiton megelőzte Petersont. A célegyenesen 0,61 másodperces különbséggel haladt át Gethin, Peterson, Cevert, Hailwood és Ganley. Gethin előnye 0,01 másodperc volt. A Formula-1 történetében ez volt a leggyorsabb, legszorosabb verseny.

A Watkins Glenn-i fináléban Cevert első győzelmét ünnepelhette, miután Stewart az abroncsok meghibásodása miatt visszaesett az ötödik helyre; azonban világbajnoki címe már biztos volt. Peterson, aki jó eredményeinek köszönhetően második lett a világbajnokságban, egyben az év felfedezettjének is számított.

Cevert számára az 1971-es év csalódást jelentett; már 1960 óta nem sikerült csapatának egyetlen versenyt sem megnyernie.