Az 1964-es esztendő világbajnoka, John Surtees nem tudta megvédeni világbajnoki címét, mivel az évad utolsó két megmérettetését megelőzően, 1965. szeptember 24-én súlyos balestet szenvedett Mosportban a Lola T70 volánjánál.

Surtees négy napig élet és halál között lebegett, akinek saját elmondása szerint a világbajnoki cím megszerzése adott erőt az életéért folytatott küzdelemre.

A 1965-ös esztendő végével az 1,5 literes motorral szerelt autók is búcsút intettek az autóversenyzés elit géposztályának, mivel 1966-tól új szabályok léptek életbe, ezért sokan nem kezdtek új versenyautó építésébe.

Az 1963-as esztendő világbajnoka, Jim Clark számára bár nem egészen úgy alakultak az 1964-es évad eseményei, ahogyan szerette volna, lelkesedése nem csökkent, tehetsége egy újabb világbajnoki címben mutatkozott meg. Clark az egész évad során kiváló teljesítmény nyújtott, hat futamon ő haladt át elsőként a célvonalon, így a bajnoki címet már nem lehetett elvenni tőle. Így nemcsak Clark, a Lotus-Climax versenyistálló is egy újabb világbajnoki címmel lett gazdagabb.

Az évad egyik legemlékezetesebb futama Monacóban került megrendezésre, ahol Clark nem állt rajhoz, mivel az Indianapolisi 500 mérföldes versenyre készült, amelyet végül meg is nyert. Graham Hill Monte Carlóban egy újabb győzelemmel lett gazdagabb, mégha a megmérettetés során már-már úgy tűnt, hogy számára ez a verseny elveszett. Hill arra kényszerült, hogy igénybe vegye a vészkijáratot, majd saját kezűleg tolja vissza autóját a pályára. Alberto Ascarit követően egy ausztrál pilóta is a tengerben landolt. A Lotus 33 elsüllyedt, Paul Hawkins sérülés nélkül úszta meg a balesetet. Mivel Dan Gurney Clarkhoz hasonlóan az Indy 500-as versenyen vett részt, így Denis Hulme állt rajhoz a Brabham-Climax-szal.

Bár a Nürburgringen megrendezésre került versenyen Clarké volt a főszerep, akit ezen a futamon avattak másodszor világbajnokká, Jochen Rindtnek is volt oka az örömre, aki negyedikként haladt át a célvonalon, megszerezve ezzel első világbajnoki pontjait.

Az augusztus 22-ére tervezett Osztrák Nagydíjat lemondták, mivel a csapatok és a versenyzők egyaránt ellenezték, hogy a futam Zeltwegben kerüljön megrendezésre, mivel az előző éven túl sokan kényszerültek feladni a küzdelmet. Az osztrák vezetőség ezt követően fontolóra vette egy alkalmas versenypálya építését.

Az évad utolsó három futamán az események váratlan fordulatot vettek: Clark egyetlen pontot sem szerzett. Monzában a benzinpumpa meghibásodása miatt kényszerült feladni a küzdelmet, mialatt a BRM kettős győzelmét ünnepelte Stewart és Graham Hill révén.

Watkins Glennben a motor adta meg magát Clark alatt, amely a BRM alakulat számára egy újabb győzelmet jelentett. Az évadzáró futamon Mexikóban a Honda pilótája, Richie Ginther állhatott fel a dobogó legmagasabb fokára, ami egyben a Honda motorok és a Goodyear abroncsok első Formula-1-es sikerét is jelentették egyben.

Az évad végén Bruce McLaren szerződést bontott a Cooper versenyistállóval, hogy korábbi csapattársához, Jack Brabhamhez hasonlóan saját csapatot alapítson.

1965-ös esztendő másik érdekessége, hogy mindössze tizenhat versenyző szerezett pontot a megmérettetések során, amely az 1,5 literes szabályok bevezetése óta a legalacsonyabb pilótaszámot tette ki.