Az 1963-as esztendőben Jim Clark húsz Formula-1-es versenyen állt rajthoz, amelyből tíz a világbajnoki sorozathoz tartozott. A 27 esztendős skót pilóta tizenkét alkalommal győzedelmeskedett, ebből hétszer világbajnoki futamon.

Clark a Lotus 25-tel, amely Coventry-Climax motorral volt felszerelve szinte verhetetlen volt, ezért Graham Hill és John Surtees csak akkor tudta legyőzni őt, amikor technikai problémák merültek fel a Lotusnál. A Porsche a sportautó versenyeket részesítette előnyben, ezért a Formula-1-ben nem álltak rajthoz.

1963-ban egy teljesen új csapat is felbukkant az autóversenyzés elit osztályában: az Automobil Turismo e Sport (ATS), amely Carlo Chiti kezdeményezése volt. A versenyistálló Phil Hill mellé Giancarlo Baghettit szerződtette, a tesztpilóta szerepét Jack Fairman töltötte be. Az ATS számára nem igen termett babér, ezért az utolsó futamot megelőzően a befektetők nem támogatták a csapatot.

Az évadnyitó futamot a címvédő Graham Hill nyerte meg a BRM volánjánál. Ez volt Hill első olyan győzelme, amelyet Monaco utcáin szerzett meg, s amelyet négy újabb követett. Clark a 100 körös megmérettetés hetvenkilencedik köréig vezetett, amikor a hajtómű meghibásodott. A 26 esztendős Bruce McLaren számára nem alakultak kedvezően az események, ezért úgy döntött, hogy saját lábára áll.

A Formula-1-es világbajnokság második állomása Belgium volt, ahol Clark a szakadó eső ellenére bravúros győzelmet aratott, s ahol öt perces fölénnyel haladt át a célvonalon Bruce McLaren előtt. A csapadéktól nedves pályán az átlagsebesség 210 km/h-ról 130 km/h-ra csökkent, mivel senki nem szeretett volna fölösleges kockázatot vállalni. Clark az 1963-as esztendőben többször bebizonyította, hogy nemcsak esőben, hanem szikrázó napfényben is verhetetlen. A Belga Nagydíjat követően Hollandiában, Franciaországban és Angliában is elsőként intették le.

A Németországban megrendezésre került futamon be kellett érnie a második helyezéssel, ahol a Ferrari versenyzője, John Surtees diadalmaskodott. Az Olasz Nagydíjért 1963. szeptember 8-án mérték össze tudásukat a Formula-1 nagyjai. Jim Clark újabb győzelmével egyben a világbajnoki címet is megszerezte. Clark öröme nem volt felhőtlen, ugyanis az eredményhirdetést követően az olasz rendőrség kihallgatta a két évvel korábban halálos balesetet szenvedett Wolfgang Berghe von Trips ügyében. A hatóságok úgy vélték, hogy ő is részese volt a tragédiának, amiért vállalnia kell a felelősséget.

A világbajnoki cím sorsa már eldőlt, amikor Graham Hill Watkins Glenn-ben újból győzni tudott. Az idény két futamán, Mexikóban és Dél-Afrikában Clark ismét felállhatott a dobogó legmagasabb fokára, míg a többi versenyző tanácstalanul figyelte társa teljesítményét.

Az 1936. március 4-én született autóversenyző, Jim Clark egy tökéletes évet zárt, amely során nem sokon múlott, hogy a híres Indianapolisi 500 mérföldes megmérettetésen is learassa a babérokat. Az élen álló Parnelli Jones autója az utolsó körökben folyamatosan folyatta az olajat a pályára, amiért könnyedén kizárhatták volna a versenyből. A versenybírók azonban szemet hunytak felette, így Clarknak be kellett érnie a második helyezéssel.

Clark 1963-ban tizennégyszer szerezte meg az első rajtkockát, tizenegy alkalommal autózta a leggyorsabb kört.