A Ferrari csapata kihasználta az 1960-as esztendő alatt rendelkezésre álló időt arra, hogy megfelelően felkészüljenek az új évadra, így nem volt meglepő, hogy ebben az esztendőben ők játszották a főszerepet a F1-ben.

A Climax és a BRM nyolchengeres motorjai csak az évad végén kerültek bevetésre, így a Cooper és a BRM mellett a Lotus versenyzőinek is a Climax négyhengeres motorjával kellett beérnie, amelynek teljesítménye mindössze 150 lóerő volt. Ennek okán a Porsche alakulata bizakodó volt, mivel ők a Forma-2-ben már bizonyított autóikkal vettek részt a megmérettetéseken. Stirling Mossnak lehetősége nyílott arra, hogy a csapat színeiben versenyezzen, ő azonban visszautasította az ajánlatot, és a Lotusnál folytatta pályafutását. A Cooper elsőszámú versenyzője John Surtees volt, akinek csapattársa egy Jim Clark nevű fiatalember volt.

Az évad első futama május 14-én, Monte-Carlóban került megrendezésre, ahol a Ferrari versenyzői, Richie Ginther, Phil Hill és Wolfgang Berghe von Trips nem tudta legyőzni a Lotus volánjánál ülő Stirling Mosst. Az olasz csapat pilótái megpróbálták megelőzni Mosst, de annak ellenére, hogy Ginther három másodperccel jobb időt futott, mint az edzés során, mégsem jártak sikerrel. Moss ezt észlelve támadásba lendült, és megdöntötte a korábban felállított körrekordot, amelyet a brit pilóta 1.36,3 perc alatt teljesített 117,6 kilométeres óránkénti sebességgel. Ennél jobb időt csupán akkor sikerült Formula-1-es versenyen teljesíteni, amikor még a több mint száz lóerővel nagyobb teljesítményű autók dübörögtek a versenypályákon. A százkörös megmérettetés végén Moss előnye 3,6 másodperc volt a harminc esztendős kanadai pilótával szemben.

Egy héttel később, május 22-én a Holland Nagydíjon bőgtek fel a Formula-1-es versenyautók motorjai. A zandvoorti futamon a Ferrari játszotta a főszerepet, ahol Wolfgang Berghe von Trips haladt át elsőként a célvonalon. Ez volt az első olyan alkalom, amikor egy német versenyző diadalmaskodott az autósportok elit osztályában. A futam másik érdekessége, hogy mind a tizenöt induló célba ért. A küzdelem végén Phil Hill kilenc tizedmásodperccel volt lemaradva Trips mögött, így a Scuderia Ferrari kettős győzelmet aratott, őket Jim Clark követte a Lotus-szal.

Négy héttel később fordult a kocka, amikor Phil Hill hét tizedmásodperccel megelőzve győzedelmeskedett von Trips felett. Elérkezett július 2-a, a Francia Nagydíj napja, amely egy igen meleg nyári nap volt. A hőmérséklet 34°C volt árnyékban. Phil Hill, von Trips és Ginther autói nem bírták a megterhelést, így meglepő módon Giancarlo Baghetti vette át a vezetést. A Porsche két pilótája, Jo Bonnier és Dan Gurney többször megpróbálták szélárnyékból megelőzni, így nagy megkönnyebbülést okozott Baghetti számára, hogy a verseny vége előtt két körrel Bonnier motorja elfüstölt. Az olasz pilóta érezte: itt a nagy alkalom, hogy ő legyen a világon az első (és a mai napig az egyetlen) olyan Formula-1-es versenyző, aki már az első versenyén győzni tud. Bár sikerült megszereznie az első helyet, mégsem volt teljesen boldog, mivel tudta, hogy mindig ilyen eredményeket fognak várni tőle, ami plusz terhet jelent.

Az Angol Nagydíjon a szakadó eső nehezítette meg a pilóták dolgát, amely sok kiseséshez vezetett. A németek nagy reménysége Wolfgang Berghe von Trips hiba nélkül autózta köreit, és senki nem tudta őt megállítani. Az eső elálltával a pálya száradni kezdett, így von Trips negyvenöt másodperces előnnyel haladt át a célvonalon Phil Hill előtt, akit Richie Ginther maga elé engedett. A Német Nagydíjat megelőzően Trips vezette a világbajnoki tabellát. A futamot megelőzően arról nyilatkozott, hogy tisztában van a sportág veszélyeivel, de ennek ellenére nagy örömet jelent a számára az, hogy versenyezhet. A Nürburgringen megrendezésre került futamot háromszázezer néző kísérte figyelemmel, amelyen von Trips és Phil Hill küzdelme volt várható, a nap győztese mégis Stirling Moss volt, aki húsz másodperces előnnyel nyerte meg a Német Nagydíjat, míg Trips és Hill is kilenc perc alatti köridőket autóztak. Moss ezzel megszerezte Formula-1-es pályafutása tizenhatodik, s egyben utolsó győzelmét is. A közönség azzal vigasztalta magát, hogy Trips még így is vezetett 33 ponttal.

Az Olasz Nagydíjon azonban minden megváltozott, a világbajnokság is jelentéktelenné vált. A Ferrari számára ez volt az 1961-es esztendő legfontosabb megmérettetése, mivel ezen a futamon megszerezhették volna a bajnoki címet. Trips, Phil Hill, Ginther és Baghetti mellé egy mexikói pilóta, Ricardo Rodriguez is csatlakozott a csapathoz. Ricardo csupán tizenkilenc esztendős volt, de legalább olyan tehetségesnek tartották, mint két évvel idősebb testvérét, Pedrót. A fiatal versenyző mindössze egy tizedmásodperccel csúszott le az első rajtkockáról, amelyet végül von Trips szerzett meg. A rajt nem sikerült túl jól a pilóta számára, Rodriguez, Hill, Ginther, Clark és Brabham már a verseny elején megelőzték. A német pilóta vissza akarta szerezni elvesztett pozícióját, ezért támadásba lendült. A Parabolica kanyarban balra húzta autóját, miközben nem vette észre, hogy kerekei hozzáértek Clark Lotusához, aki még meg tudott állni. A Ferrari felborult, majd kétszer nekicsapódott a biztonsági korlátnak. Az ütközés erejének hatására Trips kirepült az autóból, egyenesen a nézőtérre. Tizenegy néző azonnal életét vesztette, kettő valamivel később. A német pilóta életét nem lehetett már megmenteni.

A sors furcsa fintora, hogy Wolfgang Berghe von Trips néhány nappal a versenyt megelőzően vetett papírra néhány, a biztonsággal kapcsolatos gondolatot. A kéziratban említést tett a biztonsági öv használatának előnyeiről és hátrányairól. Míg Amerikában kötelező volt a használata, a Formula-1-ben mindenki maga dönthette el, hogy használja-e vagy sem. A futamot végül Phil Hill nyerte meg, csapattársai mind kiestek a versenyből. Hill győzelme egyben a világbajnoki cím megszerzését jelentette, megakadályozva ezzel, hogy a Formula-1-nek posztumusz világbajnoka legyen. Kilenc év elteltével azonban Jochen Rindt volt az első – és remélhetőleg egyetlen – olyan pilóta, akit halála után avattak világbajnokká.