Az Alfa Romeo kiszállásával a Ferrarik előtt megnyílt az út, így senki nem vehette el tőlük a világbajnoki címet.

Bár az előző évad utolsó versenyén a legendás csapatnak, az Alfa Romeónak sikerült legyőznie a Ferrarikat, a jövőben azonban nagyon sok munkát kellett volna az istállóba invesztálni, hogy fel tudják venni a küzdelmet a maranellóiakkal. Bár az olasz kormány anyagi támogatást nyújtott nekik, egy teljesen új autó finanszírozására azonban nem volt lehetőség. Sokan abban bíztak, hogy Wilfredo Ricard középmotoros versenyautójával, a Tipo 512-vel állnak majd rajthoz, amire azonban nem került sor. Nem sokkal az idényt megelőzően bejelentették visszavonulásukat a Formula-1-ből. A helyzet nem volt túl rózsás, mivel Antonio Lago már 1951-ben közölte a nyilvánossággal, hogy csapata a továbbiakban nem vesz részt a megmérettetéseken. A Simca is anyagi gondokkal küszködött, és a BRM csapatnak sem sikerült kimagasló teljesítményeket elérnie az előző esztendőben.

A szabálymódosítások ellenére a Ferrari játszotta a főszerepet 1952-ben. Az autó már a Forma-2-ben is sikeresen szerepelt. Olyan első osztályú pilóták mint Ascari, Villoresi, Piero Taruffi, valamint Farina erősítette a csaptatot, aki az Alfa a versenysorozatból való kiszállását követően a Ferrari rendelkezésére álltak.

Az FIA-nak sikerült életet vinnie a Formula-1-be, különböző csapatok vállalkoztak a kihívásra, a Ferrari legyőzésére. Franciaországból a Gordini (Jean Behra, Robert Manzon), Angliából például a Copper-Bristol, Connaught, HWM, Alta, Frazer Nash és ERA. Ezek közül a legsikeresebbnek a Cooper-Bristol bizonyult, akiknek pilótája, Mike Hawthorn egy kiváló fiatal versenyző volt.

Alberto Ascari nem vett részt az évad első futamán, a május 18-án, Svájcban rendezett megmérettetésen, mivel az Indianapolisi 500 mérföldes versenyre készült. Az évad nem kezdődött szerencsésen, mivel Rudolf Carracciola egy nemzetközi autóversenyen súlyos balesetet szenvedett, ami egyben karrierje végét is jelentette. A legendás autóversenyzővel történt tragédia megrázta a Formula-1 mezőnyét.

Ascari távollétében a Ferrari pilótája, Giuseppe Nino Farina tizenhat körön keresztül uralta a mezőnyt, azonban gyújtási hiba miatt feladni kényszerült a küzdelmet. Csapattársa, Piero Taruffi megszerezte élete első győzelmét. Alberto Ascarinak nem volt szerencséje Indianapolisban, kiesett. Moss (HWM) a hetedik helyen autózott, amikor visszalépett, miután a másik két HWM szintén kiesett a versenyből ugyanabban a körben (12) a féltengely meghibásodásának következtében, így Behra a harmadik helyre került.

Július 22-én a Belga Nagydíjon megkezdődött Alberto Ascari fantasztikus győzelem-sorozata. Még a világbajnok Farina sem tudott vele lépést tartani, akit két perccel később intettek le a második helyen, mint a legendás Antonio Ascari fiát, Albertót. Manzon a Gordinivel harmadik lett, de a figyelem központjában Hawthorn állt, aki ezen a megmérettetésen debütált. Sokáig a harmadik helyen volt, azonban az üzemanyagtartály meghibásodott, s végül csak negyedik lett. Ez volt az angol autók addigi legjobb eredménye, és ezáltal John Cooper kis vállalata is javuló teljesítményt mutatott.

Az igazi nagy vetélytárs azonban hiányzott a résztvevők közül. Ő Juan Manuel Fangio volt. Az argentin pilóta már a Svájci Nagydíjon sem tudott rajthoz állni, mivel a hathengeres Maserati nem készült el időben.

A helyzet az évad többi versenyén sem változott, Fangio egyetlen versenyen sem vett részt. Egy júliusi hétvégén az 51-es évad világbajnoka két versenyen részt kívánt venni. Az egyik Észak-Írországban került megrendezésre, a másik egy nappal később, Monzában. A szombati megmérettetést követően Bira herceggel Milánóba szerettek volna repülni, hogy időben megérkezzenek Monzába. Louis Rosier-vel sikerült elérniük egy Londonba tartó repülőjáratot, ahonnan azonban egyetlen gép sem közlekedett Olaszországba. Ennek okán Fangio és Rosier Párizsba utaztak, hogy onnan talán indítanak repülőgépet Monza irányába. A hatalmas vihar miatt azonban minden járatot töröltek.

Már késő volt, éjfélre járt az idő, amikor Rosier úgy döntött, hogy a saját Renault-jával elviszi Fangiót Lyonba, abban bízva, hogy mire odaérnek, elcsendesedik a vihar. A két pilóta reggel hét órakor érkezett meg, azonban nem volt olyan gép, amellyel időben odaértek volna a versenyre. Rosier ekkor kölcsönadta autóját Fangiónak, akinek igyekeznie kellett, hogy odaérjen a megmérettetésre. Végül sikerült neki, azonban a szűkös idő miatt nem volt lehetősége kipróbálni az autót, így felvette a sisakját, majd rajthoz állt.

Fangio korábban egyetlen métert sem tett meg a Maseratival, amelyben majdnem a halálát lelte. Nem telt el tíz perc a versenyből, amikor Fangio balesetet szenvedett vele. A második körben a Maserati letért a pálya ideális ívéről, majd egy szalmakupacba ütközve felrepült a levegőbe. Szemtanúk arról számoltak be, hogy az autó négyszer átpördült, mielőtt megállt. Fangiót kiszabadították a roncsok közül, aki elvesztette eszméletét. Azt, hogy a pályafutása legszörnyűbb balesetét élve megúszta, azt az Automobil Szövetségnek köszönheti, amely az 1952-es esztendőtől kötelezővé tette a bukósisak használatát. Fangiót ez védte meg a biztos haláltól. Az argentin világbajnok súlyos sérüléseket szenvedett. Balesetét követően közel három hónapig gipszben feküdt.

Egy héttel Ascari Spában szerzett győzelmét követően a Ferrari csapata nagy vereséget szenvedett. Ennek a futamnak az eredménye nem számított bele a világbajnoki összesítésbe.

Hét nappal a Rouenben megrendezésre került futam előtt a Gordini csapat legyőzte a Ferrarikat, akik egy hathengeres autóval álltak rajthoz. Alberto Ascari eleinte lépést tudott tartani a francia versenyzővel, Jean Behrával. A Ferrari azonban nem bírta a 180 kilométeres óránkénti átlagsebességet, a motor túlmelegedett, így Ascarinak fel kellett adnia a küzdelmet. A harminc esztendős Behra is kitűnően versenyzett, bár sokan úgy vélték, hogy a csapat 2,5 literes motorral ment. Behra (Gordini) Reimsben legyőzte a Ferrarit, azonban a verseny eredménye nem számított bele a világbajnokságba.

A Francia Nagydíjon azonban ismét visszatértek a Ferrarik. Az első három helyen a maranellóiak végeztek. Alberto Ascari főlényesen győzött, a második és a harmadik helyen beérkezett Nino Farina és Piero Taruffi egy, illetve két kört kaptak tőle.

Silverstone-ban Ascari és Taruffi első, illetve második lett. A közönség kedvence azonban Mike Hawthorn volt, akinek a harmadik helyezésével mindenki elégedett volt. Dennis Poore Hawthorn előtt ment, de egy hosszas tankkiállás után csak a negyedik helyre tudott visszatérni.

A Német Nagydíjon Ascari a rajttól kezdve uralta a mezőnyt, és a győzelme már szinte biztosnak tűnt. Két körrel a verseny vége előtt azonban a kigurult a boxba, hogy olajat töltsenek autójába. Ezzel elveszítette vezető pozícióját. Csapattársa, Nino Farina átvette a vezetést, aki kilenc másodperccel vezetett Ascari előtt, aki egy kör elteltével ledolgozta hátrányát, majd a célegyenesben megelőzte az 1950-es év világbajnokát.

Ascari végül tizennégy másodperces előnnyel elsőként haladt át a célvonalon. Antonio Ascari fia, ekkora sorozatban harmadszorra nyerte meg a Német Nagydíjat, megszerezte a Nürburgring bajnoka címet is. Ezzel egyidőben biztosította világbajnoki címét.

A következő világbajnoki futamot Zandvoortban, Hollandiában rendezték meg. Ascari itt sem engedte ki a kezéből a győzelmet és a szintén Ferrarival versenyző Farina és Villoresi előtt lépte át a célvonalat. Hawthorn a Cooperrel újra nagyot alakított és végül az előkelő negyedik helyen fejezte be a futamot.

Az évad utolsó futamán, Olaszországban Ascari ismét nyert, a Monzában megrendezésre került megmérettetésen azonban a modenai csapat konkurenciát kapott. Elkészült Gioachino Colombo Maserati A6GCM autója, amivel Froilan Gonzalez a második sorból indulva átvette a vezetést, és a versenytáv felének megtételéig meg is őrizte azt. A Ferrarik 160 liter üzemanyaggal a fedélzetükön az egész versenytávot teljesíteni tudták, mivel fogyasztásuk száz kilométerenként 22-25 liter volt, míg a hathengeres Maserati 33 liter üzemanyaggal tudta teljesíteni ugyanazt a távolságot. A Maserati csapat versenyzőinek így tankolnia kellett, így az 1952-es Olasz Nagydíjat Ascari nyerte José Froilan Gonzalez előtt. Érdekesség, hogy a futam leggyorsabb körét (2:06.1) tizedmásodpercre pontosan Ascari (Ferrari) és Gonzalez (Maserati) futotta egy kör különbséggel