1947 októberében egy párizsi autószalonban a Federation Internationale de Automobile tagjai megállapodtak az autósport legmagasabb osztályára vonatkozó előírásokban, szabályokban.

Ekkor kapta a napjainkban is használatos Formula-1 elnevezést is, és évről évre új előírások, szabályok léptek életbe, ami - általában - a sport népszerűségének növelését eredményezte. A Formula-1 kezdeteiben még nem fektettek nagy hangsúlyt a pilóták, nézők biztonságára, így a Formula-1 áldozatinak száma szinte évről évre nőtt.

Az első évadban induló nyolc csapatból, a három olasz versenyistálló egymás ellen is versengett a hazai közönség megnyeréséért.

A világbajnokság első évében megrendezésre került hét futamból a legjobb négy eredményt vették figyelembe az összesítésnél. Az első versenynaptárban hat Nagydíj (Angol-, Monaco-, Svájci-, Belga-, Francia- és Olasz Nagydíj) szerepelt.

A minimális versenytáv háromszáz kilométer volt, vagy minimum három óra verseny. Az egyetlen Európán kívüli verseny az Indianapolisi 500 mérföldes verseny volt, ami szintén a világbajnoki sorozathoz tartozott, amely azt a célt szolgálta, hogy a tengeren túl is felkeltse az emberek érdeklődését.

1950 és 1960 között az Indy 500 mindig szerepelt a versenynaptárban, de ezalatt a tizenegy év alatt mindössze egy versenyző állt rajthoz a európai versenyzők közül Indianapolisban, ő nem más, mint Alberto Ascari volt, a híres Antonio Ascari fia.

A legelső történelmi versenyre, a Forma-1-es világbajnoki sorozat első futamára 1950. május 13-án került sor Nagy-Britanniában. Ezen a futamon a 150.000-es közönség előtt, a későbbi világbajnok Giuseppe Farina diadalmaskodott Luigi Fagioli és Reg Parnell előtt.

A második megmérettetést egy tömegkarambol tett emlékezetessé, A Monte Carloban megrendezésre került futam első körben Farina a vizes pályán elvesztette uralmát autója felett, megpördült, majd keresztbe állt az úton. Gonzalez nem tudta kikerülni, és a két autó összeütközött. Fagioli még időben észrevette az akadályt, ám a vizes pályán az ő autója is keresztbe állt a pályán. Rosier, Manzon, Schell, Graffenried, Trintignant, Harrison és Rol is részesei lettek a karambolnak. A balesetben senki nem sérült meg, a futamot megszakították.

Az Indianapolisi 500 mérföldes futamot a Svájci Nagydíj követte, ahol Farina egy újabb győzelemmel lett gazdagabb, míg Belgiumban ismét Fangio játszotta a főszerepet, így mindkét versenyző számláján két-két győzelem szerepelt.

Az 1950-es esztendőben a világbajnoki cím sorsa a legutolsó megmérettetésen dőlt el, Monzában. Fangio - 26, Fagioli - 24, míg Farina - 22 ponttal rendelkezett az utolsó megmérettetést megelőzően.

Miután Fangio és Farina egy nagyobb teljesítményű autóval vettek részt a megmérettetésen, Fagioli-nak nem sok esélye volt a győzelemre. Fangio esélyei is hamar semmisség váltak, amikor a váltó megadta magát. A célvonalon Farina haladt át elsőként, aki ezzel megszerezte a világbajnoki címet.

A Ferrarinál ezen idő alatt egy új fejlesztésű motoron dolgoztak, amely a világbajnokságon kívül rendezett futamokon igen jól szerepelt. A népszerű és kedvelt volánzsonglőr, Alberto Ascari több megmérettetésen is rajthoz állt a többek által vitatott versenygéppel, ám egyetlen világbajnoki futamon sem gördült ki az aszfaltra.